Nyaralás elektromos autóval

Aki a belső égésű technológiát akkumulátorosra cseréli, az általában előrelátó, megfontolt ember. Nem csupán a környezetvédelem miatt, hanem a költségek, valamint az általános felhasználás alapján is.

Hiszen hiába szereti valaki a villanyautókat, ha életvitelébe nem illeszthető be kompromisszumok nélkül ez a meghajtási mód: ha valaki egyszerre sokat utazik és fontos neki, hogy minél gyorsabban abszolválja a távolságot, ráadásul a helyszín ahová látogat, és esetleg többet időz ott, nem rendelkezik töltési lehetőséggel, máris plusz kényelmetlenségeket és időveszteséget okoz számára kitérőt tenni. Annak sem való feltétlenül, aki nem tudja megoldani az otthoni töltést, hisz a közterületen található oszlopok kereskedelmi céllal működnek, így árazásuk két-háromszorosa lehet akár a drágább otthoni áram díjának, ezért az útiköltséget tekintve nem jön ki sokkal kedvezőbbre, mint benzines vagy dízel tárasik.

Ennek ellenére sokak számára kiváló alternatíva a közlekedésre egy olyan jármű, amelyben télen-nyáron, esőben és hóban olcsón juthat el A-ból B-be, hiszen a legtöbben nem tesznek meg 10-15 kilométernél többet a munkába bejutáshoz, ami az autójuk össz futásteljesítményének 80-90 százalékát is kiteheti. A napi 20-30 kilométer egy hagyományos járműnek amúgy sem túl egészséges, ugyanis rövid utakon nem tud eléggé bemelegedni a technika, ami a katalizátor, a kipufogórendszer korai elöregedéséhez, valamint a motor nagyobb kopásához vezethet. Egy villany autónál ilyenektől nem kell tartanunk, így bátran használhatjuk akár csak néhány száz méteren vagy pár kilométeres távokon is gond nélkül. Az első aggasztóbb kérdés akkor jöhet, amikor nem csak közvetlen lakókörnyezetünkben szeretnénk használni, hanem belevágnánk vele egy családi nyaralásba.

Érdemes leszögezni már az elején, hogy nem minden villanyhajtású jármű alkalmas hosszabb utak megtételére – és nem pusztán a kényelemre gondolunk. A régebbi típusok kisebb akkumulátorral rendelkeznek, amik ráadásul nem, vagy csak kisebb teljesítményű villámtöltésre képesek, márpedig senki nem szeretne 150-200 kilométer megtétele után órákat várni újabb hasonló táv megtételére. Szerencsére ezek nagyjából a tíz évvel ezelőtti típusok, 2024-re már számottevően könnyebb lett akkumulátoros négykerekűvel nekivágni a nagyvilágnak.

Amennyiben az országhatáron belül maradunk, egy modern villanyautóval szinte nincs az a távolság, amit ne tudnánk egyetlen töltéssel abszolválni. Persze ehhez nem árt hozzávenni, hogy fontos a sofőr stílusa, az időjárás (forróság, szél, esetleg szakadó eső…) és nyilván a jármű műszaki állapota (abroncsok, klíma vagy épp az esetlegesen felszerelt plusz kiegészítők, mint amilyen a tetőbox).

Amennyiben olyan helyre látogatunk, ahol adott a töltési lehetőség (angolul destination charging, azaz töltő a célállomáson), akkor egyszerű a helyzet, ám előfordulhat, hogy épp nem működik, esetleg olyan magas összeget kérnének a töltésért, ami irreális vagy szimplán nincs lehetőség a töltésre. Ekkor út közben kell megtalálni a megfelelő helyszínt. Ideális lehet egy utazás közben beiktatott pihenéssel egybekötni a “tankolást”, amihez célszerű DC, vagyis villámtöltőt keresni, ezen ugyanis a hagyományos gyorstöltőkhöz képest 10-15-ször nagyobb teljesítményt, vagyis ennyivel rövidebb várakozást érhetünk el. Számos szolgáltató kínál villámtöltési lehetőséget szerte az országban – például Ionity, Mobiliti, Tesla, Mol, TEA, de akár még a Lidlnél is találhatunk DC oszlopokat, igaz, ez utóbbiak általában 20, maximum 50 kW-osak, szemben például a Teslánál és az Inoity-nél elérhető 150-250 kW-os állomásokkal. Egy ilyen megállással már tényleg nincs olyan helyszín, ahová nem érnénk el e-autónkkal.

Az első és legfontosabb talán, hogy lehetőség szerint megfelelően temperált, és feltöltött járművel induljunk útnak, hiszen így juthatunk rögtön első ütemben a legmesszebbre. Persze érdemes megnézni, hova is megyünk, és milyen lehetőségek adódnak az út közbeni, majd pedig a célállomás környéki töltésre. Sok cég lát már üzleti potenciált az villany járművel közlekedőkben, és ezt nagyon jól teszik, ugyanis sok villanyautós bizonyítottan olyan helyeket választ megállónak – étterem, kávézó, autópálya menti pihenő -, ami nemcsak pihenésre alkalmas, hanem szó szerint feltöltődésre is. Ennél talán még fontosabb lehet a turizmusból élő szállásadók és települések számára, hogy sok e-autós céltudatosan olyan helyeket választ kikapcsolódásul, amelyek jól megközelíthetőek és/vagy rendelkeznek saját töltési lehetőséggel – az már külön dicséretes, ha mindezt korrekt áron teszik.

Ami a töltőhálózatot illeti, ahogy Magyarországon, úgy Európában is általánosságban igaz, hogy a nyugati régió fejlettebb, mint a keleti. Persze a fontos csomópontoknál és autópályák mentén rendszerint egész sűrűn találhatók megfelelő teljesítményű állomások.

Ráadásul az ultragyors DC oszlopoknál nem feltétlen hosszabb a töltési idő, mint hagyományos autóval tankolni a benzinkúton, hisz egy 50-60 literes tartályt sem egy perc megtölteni, ráadásul utána be kell sétálni a kútra, ahol rosszabb esetben még sor is fogad minket, majd egy tranzakciót végrehajtva ballaghatunk vissza autónkhoz. Ez akár 10-15 perces procedúra lehet, miközben egy modern villanyautó akkumulátorában ez idő alatt 50-60%-nyi gyarapodás realizálható úgy, hogy közben ehetünk, pihenhetünk, átmozgathatjuk magunkat vagy épp üzleti e-maileket, hívásokat bonyolíthatunk le.

Persze a legjobb akkor is az, ha a célállomáson vagy legalább közvetlen közelében tudunk elektromos áramot vételezni, így nyaralásra készülve szállásfoglalás előtt érdemes lehet érdeklődni a kiszemelt hotelnél vagy apartmannál, hogy tudnak-e töltési lehetőséget biztosítani elektromos autós vendégek számára, majd ez alapján választani.

A legfontosabb, hogy ismerjük vagy legalábbis az utazás előtt megismerjük autónkat, hisz egyes modellek beépített navigációja elég akkurátusan tervez, és gyakorlatilag 1%-os pontossággal megmondja, adott töltöttséggel milyen messzire jutunk, vannak azonban ennél rosszabbul saccoló, esetleg térképet nem használó típusok. Ilyenkor kerül előtérbe az állandóan online telefonos navigáció, melynek hátránya, hogy nincs tisztában az elektromos járművek fogyasztásával különböző körülmények és tempók között, így megeshet, hogy a kezdeti 300 kilométeres hatótávból nem érjük el a 250 kilométerre található úticélt megállás nélkül.Az egyes gyártók, például a Tesla navigátora a domborzatot, sőt, akár a szélirányt is beleveszi a tervezésbe, ráadásul amennyiben nem elég a töltöttség a cél eléréséhez, magától közbeiktat töltési helyszín(eke)t. 

Amennyiben egyszerűbb járművünk van, mindenképp érdemes az indulást megelőzően tanulmányozni az útvonalat, a szóba kerülő töltőpontok működési feltételeit és elérhetőségét. Célszerű figyelembe venni, hogy a mindennapokban addig megszokott hatótávhoz képest a tartósan magasabb tempó, a klíma folyamatos használata, a nagyobb cipelt tömeg – és esetleg egy felszerelt tetőcsomagtartó – mind negatívan érintik a hatótávot. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen egy belső égésű motoros járműnél is megnövekvő fogyasztásra kell készülni, ám míg benzinkutat gyakran találni, a hosszabb utak megtételéhez használatos megfelelő töltőoszlop nem vár ránk minden sarkon.

Aki pedig teljesen biztosra szeretne menni, a különböző asszisztencia szolgáltatóknál is szétnézhet, hisz rendszerint ezeknél a cégeknél van lehetőség akár elektromos autókra szabott segítségnyújó csomagokra szerződni – például egy váratlan lemerülés esetén tréler vagy helyszíni mobil villámtöltés is lehetséges, így garantáltan nem maradunk az út szélén, és kimerültség helyett nyugodtan érkezhetünk meg célállomásunkra.